ELVONULÁS

Pünkösdi Elvonulás Élménybeszámoló

Többször voltam már itt elvonuláson az Aranyhíd Vendégházban Balatonbogláron.

Ez a hely különösen kedves nekem. Szeretem azt a pillanatot, amikor megérkezünk és Zsuzsa, a vendéglátónk mosolyogva jön elénk. Régóta ismerem őt és családját, így számomra külön varázsa van a találkozásainknak.

Most is nyitottan és kíváncsian érkeztem, vajon milyen változások történtek a ház körül, milyen lesz a csapat, nekem milyen megéléseim lesznek stb....

Mivel már megtapasztaltam, hogy itt mindig történik velem valami, amitől átlendülök az éppen aktuális nehézségeimen, elkezdtem megfigyelni az eseményeket.

A megszokottól eltérően alakult a nemek aránya, Misi mellé még 3 fiú csatlakozott. Engem örömmel töltött el, az is, hogy egyikük a feleségével érkezett.

Az első nap egy befelé figyelős mozgásos részt követően körbejártuk ki miben van, milyen témán szeretne dolgozni. Majd ismerkedtünk egymással és a Balatonnal.

A második napot ebben a konyhában kezdtük egy finom, a házigazda által készített reggelivel. 

Tavaly óta szépen kinőtt a fű és mindenhol színes virágok díszítik a házat.

A reggelit követően ránéztünk a témánkra Byron Katie Munka Módszerével.

Kitöltöttünk egy ítélkezőlapot, majd páronként elvonulva segítettünk egymásnak elvégezni az önvizsgálatot.

Ragyogóan sütött a nap és a kertben, a képen látható napozóágyon ücsörögve sorra bukkantak fel bennem a válaszaim. A páros facilitálások során mindig megmutatkozik, hogy a gondolatok nem személyesek. Nagyon hálás vagyok az én alkalmi facilitátoromnak, aki feltette nekem a kérdéseket és figyelemmel volt irányomban.

Amire akkor tudatosodtam végtelenül egyszerű dolog, mégis számomra ott jött el az ideje, hogy rálássak. A sikerre dolgoztam.

A délután folyamán tovább folytatódott a munka, a megszemélyesítések révén "megelevenedtek a történetek". Ami engem illet, sorra láttam meg mások történetében magamat és az elmém elkezdte rendszerezni a megtapasztalásokat.

Nagyon érdekes, hogy milyen csapat jön össze egy ilyen elvonuláson. A beszélgetések közben kíváncsian figyeltem ki mit közvetít felém, milyen történeteim indulnak el és közben milyen érzések bukkannak fel bennem.

Jól meg tudtam figyelni például azt, hogy egyik pillanatban mennyire tudok haragudni, a másik pillanatban meg teljes szívemből szeretni. Közben meg úgyszólván nem történt semmi csak gondolatok jöttek- mentek.

Szeretem azt is, ahogy spontán alakulnak a dolgok a szabad foglalkozások alatt. Szeretem, hogy sétálhatok a Balaton partján, akár egyedül is vagy beszélgethetek a teraszon a többiekkel.

A harmadik nap az Élő Önvizsgálattal néztünk rá a témánkra.

Nálam már a reggeli beszélgetéskor elindult egy folyamat, erőteljes testi érzetekkel, olyan intenzitással, hogy esélyét sem láttam elmenekülni előle, mert valahogy nyilvánvaló volt, hogy itt valami régóta el van fojtva, ami most meg akar élődni, hát első lépésben hagytam....csak voltam az érzetekkel. Kellett néhány perc míg az elmém beazonosította, hogy melyik hiány-énem aktiválódott be ennyire és ez segített. Azt szoktuk mondani, hogy "az elmének mindig landolnia kell valahol". Valóban, innentől rá tudtam nézni a szavakra, képekre, kerestem azt az ént és egy idő után már nem találtam.

Hálás vagyok mindenkinek, aki jelenlétével segítette ezt a folyamatomat. Elsősorban magamnak vagyok hálás, hogy ott tudtam lenni magammal.

Nem könnyű szavakba önteni a megtapasztalásainkat és azt is látni kell, hogy mindenki tart valahol a maga folyamatában.
Az elvonulásokon való részvétel nekem segített a haladásban.

Most úgy értékelem, hogy ezen a hétvégén megtapasztaltaknak, köszönhetően kijöttem a komfortzónámból, mintha elengedődött volna valami bennem, kibéreltem Pesten egy helyet, ahol dolgozhatok és figyelem, hogy milyen irányt vesz a valóság.