2014. szeptember 30., kedd

Nyárzáró hétvége élménybeszámoló



Megpróbálok úgy írni erről a csodás hétvégéről, hogy mások is megtapasztalhassák még ugyanolyan formában, mint én.

"El tudod-e fogadni azt, amit kapsz?" - szólt a felhívás, amellyel az eseményre invitáltak.

Mivel már több elvonuláson és táborban vettem részt, ahol mindig történt velem valami váratlan és meglepő, így most is kíváncsi voltam magamra: vajon hogyan fogok reagálni a különböző helyzetekre, lesz-e bennem ellenállás, milyen gondolatok fognak felbukkanni? Hogyan leszek majd magammal egy hétvégét úgy, hogy nem kontrollálhatom a dolgokat?
Sem a helyszín, sem a résztvevők, sem a program nem volt ismeretes.
Tarjányi Évi volt a biztos pont, mivel ő volt az egyik szervező és a helyszínre szállító sofőr is.
Eddig is tudni véltem néhány dolgot róla, például, hogy jó humora van, mégis meg tudott lepni az ötleteivel.
A helyszínre érkezve úrrá lett rajtam az otthonosság érzete, " ebben a pillanatban minden rendben van" állapotba kerültem.
Csodás környezetben voltunk, ami már önmagában felért számomra egy meditációval, ahogy nyitott szemmel körülnéztem és gyönyörködtem a tájban.



Fejedelmi ellátásban volt részünk, néha jött a gondolat, hogy valami gasztro túrán vagyok....
Most jön a lényeg: igen, többször megmondták, hogy mit csináljak és azt is, hogy mivel ne foglalkozzam. Ugyanakkor semmi nem volt kötelező.
Figyelgettem magamat, a gondolataimat, benne maradtam az érzetekben, pl. ami azzal a gondolattal párosult, hogy "ez undorító". Jókat mosolyogtam magamban, hogy miket is gondolok én helyzetekről, emberekről... Még egy kis szorongást is meg tudtam figyelni...

Voltak "meglepetés" vendégek is.  Az egyikükkel folytatott beszélgetés nagy jelentőséggel bírt számomra, mert olyan felismeréseim támadtak közben, amikre addig nem fordítottam elég figyelmet.
Nagyon jól volt felépítve a program, jól éreztem magam. Ugyanakkor be kell valljam, hogy meg tudtam magamat lepni, mert volt egy bevállalós rész is, amikor az jött, hogy nekem ezt most fontos megcsinálni...és szabadságélménynek nevezném, ami megélődött bennem.

Köszönöm mindenkinek, aki velem volt, hálás vagyok az élményekért és örülök, hogy ott lehettem.