Hogyan szokjunk le a függőségeinkről?

Scott Kiloby Természetes nyugalom című könyvét tartom a kezemben, amelyben egy forradalmian új megközelítéssel találkozhatunk: a jelenlétben való megpihenés a megoldás.

" A függőség az emberi fajra univerzálisan érvényes jelenség. Bárhol éljünk is a világban, bármilyen kulturális háttérből érkezzünk, emberként mindannyiunkat kielégíthetetlen éhség gyötör a még többre, amit mindig a jövőben vélünk megtalálni. Szerencsére nemcsak a függőségeink, hanem a jelenléten keresztüli leszokás lehetősége is közös bennünk: a jelenlét ajándéka mindannyiunk számára elérhető."

"..a függőség leginkább csak egy félreértés. Arról szól, hogy a jelen pillanatában bennünk levő érzéseket és gondolatokat kíséreljük meg elkerülni, tompítani, elnyomni, kiiktatni."
" Fontos, hogy a leszokás ne a további menekülésről szóljon, hanem az önmagunkkal való leggyengédebb és legegyüttérzőbb találkozás legyen. Ebben a folyamatban mindent úgy fogadunk el és élünk át ahogy az van; ez a legmélyebb átalakulás kulcsa" (Scott Kiloby)

"Soha senki nem mutatta meg nekünk hogyan kezeljük a negatív érzéseinket, hogyan üdvözöljük őket, hogyan mondjunk igent az élet kényelmetlenségeire, illetve hogyan állítsuk le a velük való azonosulást, hogy azok természetes módon és erőfeszítés mentesen felszabaduljanak. De Scott megmutatja nekünk a hogyant. Állandóan emlékeztet minket arra, hogy nincs velünk semmi baj, és soha nem is volt. Teljesen rendben vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Lényünk magjában olyan teljesség, belső csend, mély nyugalom honol, melyet nem lehet szavakkal leírni, amit csupán elhanyagoltunk az évek során, és aminek újbóli megleléséhez csak egy kis bátorításra van szükségünk. Tanításain keresztül önmagunkat az élet viharának közepén nyugvó tökéletes szélcsendként ismerjük fel, azon természetes nyugalomként, amely sosem szűnik meg," (Jeff Foster)

Sématerápia

A szomatodrámás képzést követően akadt a kezembe a Sématerápia című pszichológiai szakkönyv, amelynek olvasása közben el voltam képedve attól, hogy mennyire pont abban az időpontban találnak meg dolgok, érkeznek el hozzám információk, amikor már tudok mit kezdeni velük, amiknek köszönhetően tovább fejlődhetek és segíthetek másoknak.

Ajánlom olvasásra ezt a könyvet azoknak, akiket érdekel a pszichológia és egy mélyebb megértésre vágynak.

 

TERMÉSZETES NYUGALOM

Nemsokára megjelenik Scott Kiloby új könyve magyarul Természetes Nyugalom címmel.

"Hosszú évek óta arra törekszem, hogy saját, megélt élményeimet osszam meg az emberekkel, ne üres frázisokat ismételgessek. Gyakori jelenség, hogy a spirituális tanítók bonyolult elméletek és modellek formájában fogalmazzák meg a mondanivalójukat, az emberi elme pedig imádja az intellektuális megértést. Személyes tapasztalatom azonban újra meg újra azt mutatta, hogy a valódi szabadság, szeretet, béke és együttérzés nem attól válik hozzáférhetővé, hogy még több tudást halmozunk fel. Ezek a csodás minőségek az elme megkérdőjelezésén keresztül fedik fel magukat. Épp ezért teljesen megbízom a megélt tapasztalatomban, mely már eddig is megmutatta, hogy a függőségek és a leszokás területén mi hasznos és mi nem. Ez a könyv a saját leszokásom folyamatát mutatja be, sokakéval egyetemben, akik a Természetes Nyugalom és az Élő Önvizsgálatok módszerét a gyakorlatban is kipróbálták." /Scott Kiloby/

Könyvajánló

Megjelent Jeff Foster: A legmélyebb elfogadás című könyve.
Szeretettel ajánlom mindenkinek!









Részletek a könyvből:

" Úgy tűnik számomra, hogy minden problémánk, minden szenvedésünk és konfliktusunk, személyes és globális szinten egyaránt, egyetlen alapproblémából ered: nem tudjuk kik vagyunk valójában. Elfelejtettük, hogy elválaszthatatlanok vagyunk az élettől, ezért félni kezdtünk tőle, és e félelmektől vezérelve sokféle módon harcba szálltunk ellene. Harcba szálltunk a gondolatainkkal,  az érzelmeinkkel a testünkkel és magával a jelen pillanattal. Igyekezetünkben, hogy megóvjuk magunkat a fájdalomtól, a félelemtől, a szomorúságtól, a kényelmetlenségtől, a kudarctól, az élet azon részeitől, amelyeket a neveltetésünkből adódóan rossznak, negatívnak, sötétnek vagy veszélyesnek hiszünk, megszűntünk igazán élni. A páncélt, amelyet azért viselünk, hogy megóvjuk magunkat az élet teljes tapasztalatától, elkülönült énnek hívják. Ám a páncélunk nem megóv, hanem csak kényelmes érzéketlenségben tart bennünket."

" A spirituális felébredés, amelyről ebben a kötetben beszélek, nem arról szól, hogy még jobban megvéded önmagad, hanem arról, hogy felismered: aki valójában vagy nem szorul védelemre. Felismered, hogy aki valójában vagy az annyira nyitott, szabad, szerető és mélyen elfogadó, hogy az élet egészét beengedi önmagába. Az élet nem bánthat téged, hiszen te vagy az élet. Vagyis a jelen pillanat nem félelmetes ellenség, hanem ölelésre váró, kedves barát. Igen a valódi spiritualitás nem megerősíti, hanem megsemmisíti az élettel szembeni páncélzatodat. "

"Míg korábbi könyveim a spirituális felébredés leírásai voltak, ez a könyv sokkalta fontosabb kérdéseket feszeget. Hogyan élhetjük a mindennapokban ezt a felébredést? Hogyan fogadhatjuk el a jelen pillanatot még akkor is, amikor teljességgel elfogadhatatlannak tűnik? Vajon helytálló-e egyáltalán a "hogyan lehet elfogadni a jelen pillanatot" kérdése? És mindenekelőtt: El vagyunk-e választva a jelen pillanattól?
Csak és kizárólag egyvalamit tanítok: a mélységes és félelemmentes elfogadását bárminek, ami utadba kerül. Ez nem passzív önmegadás vagy hideg elkülönülés, hanem intelligens és kreatív belépés a pillanat misztériumába."  /Jeff Foster/

Nyárzáró hétvége élménybeszámoló

Megpróbálok úgy írni erről a csodás hétvégéről, hogy mások is megtapasztalhassák még ugyanolyan formában, mint én.

"El tudod-e fogadni azt, amit kapsz?" - szólt a felhívás, amellyel az eseményre invitáltak.

Mivel már több elvonuláson és táborban vettem részt, ahol mindig történt velem valami váratlan és meglepő, így most is kíváncsi voltam magamra: vajon hogyan fogok reagálni a különböző helyzetekre, lesz-e bennem ellenállás, milyen gondolatok fognak felbukkanni? Hogyan leszek majd magammal egy hétvégét úgy, hogy nem kontrollálhatom a dolgokat?

Sem a helyszín, sem a résztvevők, sem a program nem volt ismeretes.

Tarjányi Évi volt a biztos pont, mivel ő volt az egyik szervező és a helyszínre szállító sofőr is.

Eddig is tudni véltem néhány dolgot róla, például, hogy jó humora van, mégis meg tudott lepni az ötleteivel.

A helyszínre érkezve úrrá lett rajtam az otthonosság érzete, " ebben a pillanatban minden rendben van" állapotba kerültem.

Csodás környezetben voltunk, ami már önmagában felért számomra egy meditációval, ahogy nyitott szemmel körülnéztem és gyönyörködtem a tájban.

Fejedelmi ellátásban volt részünk, néha jött a gondolat, hogy valami gasztro túrán vagyok....

Most jön a lényeg: igen, többször megmondták, hogy mit csináljak és azt is, hogy mivel ne foglalkozzam. Ugyanakkor semmi nem volt kötelező.

Figyelgettem magamat, a gondolataimat, benne maradtam az érzetekben, pl. ami azzal a gondolattal párosult, hogy "ez undorító". Jókat mosolyogtam magamban, hogy miket is gondolok én helyzetekről, emberekről... Még egy kis szorongást is meg tudtam figyelni...

Voltak "meglepetés" vendégek is.  Az egyikükkel folytatott beszélgetés nagy jelentőséggel bírt számomra, mert olyan felismeréseim támadtak közben, amikre addig nem fordítottam elég figyelmet.

Nagyon jól volt felépítve a program, jól éreztem magam. Ugyanakkor be kell valljam, hogy meg tudtam magamat lepni, mert volt egy bevállalós rész is, amikor az jött, hogy nekem ezt most fontos megcsinálni...és szabadságélménynek nevezném, ami megélődött bennem.

Köszönöm mindenkinek, aki velem volt, hálás vagyok az élményekért és örülök, hogy ott lehettem.

 

ELVONULÁS

Pünkösdi Elvonulás Élménybeszámoló

Többször voltam már itt elvonuláson az Aranyhíd Vendégházban Balatonbogláron.

Ez a hely különösen kedves nekem. Szeretem azt a pillanatot, amikor megérkezünk és Zsuzsa, a vendéglátónk mosolyogva jön elénk. Régóta ismerem őt és családját, így számomra külön varázsa van a találkozásainknak.

Most is nyitottan és kíváncsian érkeztem, vajon milyen változások történtek a ház körül, milyen lesz a csapat, nekem milyen megéléseim lesznek stb....

Mivel már megtapasztaltam, hogy itt mindig történik velem valami, amitől átlendülök az éppen aktuális nehézségeimen, elkezdtem megfigyelni az eseményeket.

A megszokottól eltérően alakult a nemek aránya, Misi mellé még 3 fiú csatlakozott. Engem örömmel töltött el, az is, hogy egyikük a feleségével érkezett.

Az első nap egy befelé figyelős mozgásos részt követően körbejártuk ki miben van, milyen témán szeretne dolgozni. Majd ismerkedtünk egymással és a Balatonnal.

A második napot ebben a konyhában kezdtük egy finom, a házigazda által készített reggelivel. 

Tavaly óta szépen kinőtt a fű és mindenhol színes virágok díszítik a házat.

A reggelit követően ránéztünk a témánkra Byron Katie Munka Módszerével.

Kitöltöttünk egy ítélkezőlapot, majd páronként elvonulva segítettünk egymásnak elvégezni az önvizsgálatot.

Ragyogóan sütött a nap és a kertben, a képen látható napozóágyon ücsörögve sorra bukkantak fel bennem a válaszaim. A páros facilitálások során mindig megmutatkozik, hogy a gondolatok nem személyesek. Nagyon hálás vagyok az én alkalmi facilitátoromnak, aki feltette nekem a kérdéseket és figyelemmel volt irányomban.

Amire akkor tudatosodtam végtelenül egyszerű dolog, mégis számomra ott jött el az ideje, hogy rálássak. A sikerre dolgoztam.

A délután folyamán tovább folytatódott a munka, a megszemélyesítések révén "megelevenedtek a történetek". Ami engem illet, sorra láttam meg mások történetében magamat és az elmém elkezdte rendszerezni a megtapasztalásokat.

Nagyon érdekes, hogy milyen csapat jön össze egy ilyen elvonuláson. A beszélgetések közben kíváncsian figyeltem ki mit közvetít felém, milyen történeteim indulnak el és közben milyen érzések bukkannak fel bennem.

Jól meg tudtam figyelni például azt, hogy egyik pillanatban mennyire tudok haragudni, a másik pillanatban meg teljes szívemből szeretni. Közben meg úgyszólván nem történt semmi csak gondolatok jöttek- mentek.

Szeretem azt is, ahogy spontán alakulnak a dolgok a szabad foglalkozások alatt. Szeretem, hogy sétálhatok a Balaton partján, akár egyedül is vagy beszélgethetek a teraszon a többiekkel.

A harmadik nap az Élő Önvizsgálattal néztünk rá a témánkra.

Nálam már a reggeli beszélgetéskor elindult egy folyamat, erőteljes testi érzetekkel, olyan intenzitással, hogy esélyét sem láttam elmenekülni előle, mert valahogy nyilvánvaló volt, hogy itt valami régóta el van fojtva, ami most meg akar élődni, hát első lépésben hagytam....csak voltam az érzetekkel. Kellett néhány perc míg az elmém beazonosította, hogy melyik hiány-énem aktiválódott be ennyire és ez segített. Azt szoktuk mondani, hogy "az elmének mindig landolnia kell valahol". Valóban, innentől rá tudtam nézni a szavakra, képekre, kerestem azt az ént és egy idő után már nem találtam.

Hálás vagyok mindenkinek, aki jelenlétével segítette ezt a folyamatomat. Elsősorban magamnak vagyok hálás, hogy ott tudtam lenni magammal.

Nem könnyű szavakba önteni a megtapasztalásainkat és azt is látni kell, hogy mindenki tart valahol a maga folyamatában.
Az elvonulásokon való részvétel nekem segített a haladásban.

Most úgy értékelem, hogy ezen a hétvégén megtapasztaltaknak, köszönhetően kijöttem a komfortzónámból, mintha elengedődött volna valami bennem, kibéreltem Pesten egy helyet, ahol dolgozhatok és figyelem, hogy milyen irányt vesz a valóság.

Élő Önvizsgálat a gyakorlatban

A szabotőr

Az alábbiakban egy "gyakorló" önvizsgálót kísértem, aki hozzájárult közös munkánk bemutatásához.
Feltárás: ( a vastag betűs rész az önvizsgálatot végző válaszai)
- Nézzük a helyzetet, mire szeretnél ránézni, mi okoz problémát neked?

Miért nem vagyok képes egészséges ételeket enni? Ez az öngondoskodás nem megy nekem.

Sokkal egyszerűbb a boltban megvenni a nem egészséges, ámde finom péksütiket, miközben tudom, hogy nem tesz jót nekem. 
Felpuffadok tőle és rossz lesz a közérzetem.

- Figyeld meg mit kapsz attól, ha megeszed a nem egészséges kaját és közben ott a gondolat, hogy nem jó neked?

Korlátok közé vagyok szorítva és lázadhatok ellene.

- Mi a félelmetes abban, ha elfogadod azt, ami van?

Nem tudom.

- Szerinted mit kellene elfogadnod?

A kinézetemet, a nyavalyáimat, azt, hogy nem ehetek mindent, a múltamban történt dolgokat, a munkám értelmetlenségét, a társ és a gyerek hiányát.

- Nézz bele mit kapsz attól ha lázadsz ellenük.

Sajnálhatom magamat. Azt gondolhatom magamról, hogy nekem nem jár a társ például.

- Tegyük ki Panorámába a párkapcsolataidat, azt mondod nincs zsánered, nem a külső alapján választasz, akkor mit hittél el, ami miatt kapcsolódtál azokhoz a fiúkhoz?

"kellek neki" és van egy érzés is a mellkasomban, egy vágy "jó lenne, ha átölelne".

- Figyeld meg, hogy miközben elhiszed, hogy párkapcsolatra és ölelésre vágysz, észreveszed-e a fiúkat magad körül?

 Nem igazán. Most is van egy fiú a munkahelyemen, aki mindig kedvesen néz rám és nem is néz ki rosszul.

- Hogyan viszonyulsz hozzá?

Próbálom elkerülni a találkozásokat vele.

- Mitől félsz, mi történhet, ha szóba állsz azzal a fiúval?

Akkor megint azt fogom hinni, hogy kellek neki és fogom érezni a vágyat, hogy jó lenne, ha átölelne.

- Mi a baj ezzel? Mi fog történni, ha átölel?

Ki leszek szolgáltatva a gyengédségnek. Ez nem történhet meg!!

- Mi a félelmetes neked ebben a kiszolgáltatottságban, mi a legrosszabb, ami történhet?

Az, hogy én utasítom el más szeretetét......ahogy az apám elutasította az ölelésemet......olyan leszek, mint az apám, gonosz, aki fájdalmat okoz másoknak. Hányni tudnék magamtól, pusztuljon az ilyen!

- Vedd észre ezt az árnyékodat, mennyire el van utasítva benned ez a viselkedés. Mennyire nem engeded meg magadnak, hogy visszautasítsd mások gyengéd ölelését, közeledését. Figyeld meg kinek érzékeled magad, amikor nem állsz szóba azzal a fiúval?

Elképesztő, tök tudatosan elszabotálom az életemet, én a szabotőr vagyok.

- Rendben, akkor keressük meg ezt a szabotőrt.

Ezt az önvizsgálatot mindig megpihent, relaxált állapotban végezzük. Nem a gondolkodásról szól, nem értelmezünk és semmin sem akarunk változtatni, csak megfigyeljük a felbukkanó gondolatokat , érzéseket. A feltett kérdésekre egyszerű válaszokat adunk és mindig a test jelzi a választ: ha bármilyen érzelem vagy érzet felbukkan a testben, a válasz igen.

MEGPIHENTETÉS....

Helyezkedj el kényelmesen, csukd be a szemedet és kezdj el befelé figyelni a testedbe, vedd fel vele a kapcsolatot. Mi zajlik a testedben, milyen érzelem , érzetek vannak jelen? Finoman pásztázd a tested a fejedtől indulva és vedd észre az érzeteket, amik ott vannak. Figyeld meg a fejednél lévő érzetet van-e ott pici nyomás, szúrás, bizsergés, feszülés. Lazítsd el az izmaidat. Helyezd oda a figyelmedet, ahol a hátad érintkezik a széktámlával, figyeld meg az érzést úgy , hogy ne gondolkozz róla, figyeld meg azt az érzést is, ahogy a talpad érintkezik a talajjal. Vegyél néhány mély lélegzetet és csak tapasztald meg az érzetet az orrodnál, ahogy beáramlik a levegő, szétárad a mellkasodban, lemegy a hasad aljáig, figyeld ezeket az érzeteket. Minden egyes levegővétellel merülj egyre mélyebbre a testedbe. Vedd észre, hogy van itt egy tér egy tágasság, egy összefüggő energiamező, ami kitölti a testedet és körbe is öleli azt. Ezt a tudat terének is szoktuk hívni. Ebben a térben bukkannak fel a jelenségek: az érzetek és a gondolatok is, amik szavakból és mentális képekből állnak. Itt hallod a hangokat is, figyeld meg a környezeted hangjait: egy óra ketyegését, a madarak trillázását, az autók tülkölését és még az én hangomat is. Felbukkan a hang ebben a térben, itt van egy kicsit, majd feloldódik. Vedd észre közben azt a képességedet is, hogy tudatában vagy a történéseknek. Meg tudod figyelni a jelenségeket. Kicsit pihenj meg ebben a térben és tágasságban, ahol csend van és nyugalom. Most nem kell csinálnod semmit, itt minden úgy van jól, ahogy van. Csak megfigyeljük a gondolatokat és érzéseket. Induljunk el megkeresni a szabotőrt...

- Lásd felbukkanni magad előtt egy óriásplakáton a következő szavakat:

"Tök tudatosan elszabotálom az életem" ne gondolkozz a szavakról, vedd észre, hogy betűkből állnak, csak nézd őket és a testedbe figyelj. Ez a néhány szó a szabotőr? Ha a test jelez, a válasz igen.

Igen, egy érzet keletkezett a gyomromnál.

- Jó, helyezd a figyelmedet most erre az érzetre és ne gondolkodj róla. Engedd meg neki, hogy ott legyen a gyomrodnál, úgy ahogyan akar, mi semmin nem akarunk változtatni. Csak figyeld egy kicsit, ismerkedj ezzel az érzettel. Vedd észre, ha menekülni szeretnél előle, ha félsz tőle. 

Fenyegető számodra ez az érzés?

Nem. Viszont észrevettem egy másik érzetet a torkomnál is.

- Rendben, tudatosítsd magadban hogy egy másik érzet is keletkezett a torkodnál, figyeld meg ezt az energiát, ahogy ott megélődik a torkodnál, fenyegető-e számodra?

Igen, ez egy hányinger érzés, mintha jönne fel a cucc.

- Mindjárt jövünk ehhez az érzéshez csak előtte lásd ezeket a szavakat magad előtt " ez egy hányinger érzés, mintha jönne fel a cucc" Most arra kérlek, hogy ne gondolkozzál csak a betűket nézd, ahogy egyesével felbukkannak előtted és pásztázd őket, kövesd le a formájukat és keresd meg a konkrét valós fenyegetést rajtuk. Hol van?

Nem találom.

- Menjünk most vissza az érzethez és csak figyeld ezt az energiát a torkodnál, a nélkül, hogy változtatni szeretnél rajta: Pontosan hol találod meg benne a konkrét valós fenyegetést?

Nem találom

- Figyeld meg, hogy ez az érzet a szabotőr?

Igen, annak tűnik.

- Ha egy érzet a keresett tárgynak tűnik, akkor van még hozzátapadva valami. Mi bukkant fel?

Ez a gondolat jött: "Ezt nem veszem be, ezt le nem nyomjátok a torkomon, ez megemészthetetlen nekem."

- Lásd ezeket a szavakat felbukkanni egy mozivásznon. Egyesével pásztázd őket nagyon lassan és figyeld meg találod-e valamelyik szón vagy betűn azt a késztetést, hogy szabotálj? Hol van a késztetés ezeken a szavakon? Nagyon lassan haladj!

Nincs késztetés, ezek csak betűk.

- Figyeld meg, hogy ezek a szavak  vajon a szabotőr?

Nem.

- Rendben, most helyezd vissza a figyelmedet a testedben lévő érzetekhez, változtak-e valamit?

Igen a gyomor érzet eltűnt, a torkomban még kicsit érzem.

- Jó, akkor csak legyél még egy kicsit ezzel a torok érzettel, tapasztald, nézd, mintha egy lassan égő gyertyát néznél és ne gondolkozz róla. Figyeld meg, ez az érzet csak így önmagában a szabotőr?

Nem.

- Pihenj egy kicsit, vegyél néhány mély lélegzetet és tapasztald meg újra a tudat terében levést, ahol minden úgy van jól, ahogy van.
- Nézzünk  vissza azokra a szavakra, hogy "tök tudatosan elszabotálom az életemet".
Lásd, ahogy egyesével felbukkannak előtted ezek a szavak, ne gondolkozz róluk, úgy nézd, mint egy vizuális élményt, önmagukban ezek a szavak, ezek a betűk a szabotőr?
Nem.
- Figyelj befelé a testedbe, mi zajlik a testedben, a torok érzet ott van még?
Nincs.
- Pihenj meg kicsit, most nem kell csinálnod semmit csak tapasztald meg újra azt a békés csendet és tágasságot, ami kitölti és körbeveszi a testedet.

Innen nézz körbe az életedben hol találod meg a szabotőrt?

"Lezárom magam a külvilág elől, elhatárolódom" gondolat jött.

- Rendben képzeld el ezeket a szavakat egy könyv lapjára írva és csak nézd őket gondolkodás nélkül. Támaszkodj a vizuális ingerre, arra, amit látsz. Ne értelmezd a szavakat. Közben figyelj a testedbe, ezek a szavak a szabotőr? Ha a test jelez a válasz igen.

Erős állkapocs feszülést érzek, a torkomnál is van érzet és a fülemnél is.

- Tudatosítsd magadban ezeket a testi energiákat és vedd észre, hogy hozzá vannak tapadva ezekhez a szavakhoz. Most csak az energiákkal legyél, figyeld meg őket.

Azt, ahogyan a testedben megélődnek. Ismerkedj velük, ne értelmezd őket csak tapasztald meg.  Félsz tőlük, fenyegetnek téged?

" Erősödnek, átveszik az irányítást, kezdenek elhatalmasodni rajtam"

- Figyeld meg ezeket a szavakat, hol van rajtuk a konkrét valós fenyegetés? Pásztázd végig a betűket, hol találod meg a fenyegetést? Melyik betű fenyeget és azt hogyan csinálja?

Nincs rajtuk fenyegetés.

- Ez a néhány szó a szabotőr?

Nem.

- Legyél egy kicsit az érzésekkel és nézzünk vissza arra a mondatra, hogy " Lezárom magam..." Ezek a szavak a szabotőr?

Nem.

- Figyeld tovább az érzeteket a testedben, nézd meg van-e még bármilyen szó, szín, kép, vagy forma hozzájuk tapadva. Vedd észre a mentális képeket is, próbáld kiszúrni ha felbukkan egy kép akár magáról a testrészről, ahol az érzet van. Akkor még az is hozzá van tapadva az energiához és külön rá tudunk nézni.

"Hallani sem akarom, hogy nem ehetem, nem lehet az enyém, nem úgy nézek ki, ahogy szeretnék." gondolat jött.

- Csak vedd észre, hogy ez a gondolat még hozzá van tapadva az érzetekhez. Most csak ezeket a szavakat nézd egy póló felirataként, ne gondolkozz róluk csak nézd a betűket. Ez a néhány szó a szabotőr? Figyelj a testedbe.

Igen a torok érzet nagyon felerősödött.

- Most menj oda ehhez az érzéshez és figyeld meg a pontos helyét, intenzitását, ne gondolkozz róla csak tapasztald. Ha fenyegetőnek érzékeled keresd benne a konkrét valós fenyegetést, hol van?

"Mindjárt összehányom magam"

- Menj a szavakhoz hol van rajtuk a konkrét fenyegetés, veszély, hogy ez be fog következni?

Pásztázd a szavakat , betűket melyiken találod meg a fenyegetést?

Nincs rajtuk.

- Menjünk vissza az energiához a torkodban, hol a fenyegetés benne, keresd meg a pontos helyét.

Nincs sehol.

- Változott-e az érzet?

Igen, csökkent.

- Még egy kicsit pihenj bele az energiába és csak önmagában, mint energiát érzékeld, ez az energia a szabotőr?

Nem.

- Most tapasztald meg újra a tudat terének nyugalmát, pihenj egy kicsit, vegyél néhány mély lélegzetet, azután menjünk vissza a szavakhoz: "Hallani sem akarom........." Ezek a szavak a szabotőr?

Igen felerősödött a torok érzet és most azokat a szavakat látom, hogy nem akarom hallani, hogy nem úgy nézek ki, mint ahogy szeretnék"

- Menjél a torok érzethez, vedd észre ahogy megjelent újra, legyél vele gondolkodás nélkül csak figyeld az energiát és keress benne konkrét fenyegetést.

Nincs benne.

Ez az érzet te vagy a szabotőr?

Nem. Csak egy energia.

- Nézzünk a szavakat, egyesével betűről betűre. Hol van a szabotőr ezeken a betűkön?

Nincs sehol.

- Mi a legrosszabb, ami történhet ha nem úgy nézel ki, mint ahogy szeretnél?

Egyedül maradok, nem lesz aki megöleljen.

- Figyeld meg ezt a gondolatot és nézz be a testedbe, mi zajlik?

Egy mellkas érzet bukkant fel. Még egy képet is látok apuról, ahogy öltöztet.

- Vedd észre, ahogy ezek a szavak, a kép és a mellkas érzet össze van tapadva. Nézzük őket egyesével. Először a testi érzettel legyél egy kicsit, ahogy felbukkannak előtted, hol van a konkrét valós fenyegetés ebben az érzetben, ami itt és most fenyeget téged?

Nincs sehol.
- Akkor engedd meg ennek az energiának, hogy itt legyen és megélődjön a testedben, ne gondolkozz róla csak tapasztald. Pihenj bele egy kicsit.

- Most pedig vedd  magad elé a képet, ami felbukkant,  ne gondolkozz róla, keretezd be és tedd fel a falra. Nézd úgy, mintha még sose láttad volna. Vedd észre, hogy nem beszél hozzád. Ez a kép a szabotőr?

Nem.

- Figyeld meg a következő szavakat:" egyedül maradok, nem lesz, aki megöleljen". Lásd ezeket a szavakat egyesével feltűnni egy mozivásznon. Figyeld meg a betűket, hol van rajtuk a konkrét valós fenyegetés?

Nincs rajtuk.

- Ezek a szavak a szabotőr? Pásztázd a betűket hol van az a jelentés, hogy ez a szabotőr?

Sehol nem látom rajtuk.
- Akkor csak nézd ezeket a betűket, míg halványodni nem kezdenek-
- Most pedig figyelj újra a testedbe, ott van még az érzet a mellkasodban, változott valamit?
Csökkent az intenzitása.
- Legyél még ezzel az energiával és csak figyeld meg ha nem gondolkozol erről az érzetről, semmiféle értelmezést nem fűzöl hozzá, ez az energia a szabotőr?
Nem.

- Menjünk vissza azokhoz a szavakhoz, hogy " Hallani sem akarom..." Lásd újra ezeket a szavakat, vedd észre, hogy betűkből állnak és nem beszélnek hozzád. Ezek a szavak a szabotőr? Figyelj a testedbe!

Nem.
- Pihenj meg újra a tudat terében, vegyél néhány mély lélegzetet. Érzékeld újra a levegő áramlását a testedben és tudatosítsd magadban azt a képességedet, hogy rá tudsz nézni a felbukkanó gondolatokra, érzésekre.

Most pedig nézz körbe az életedben, hol találod még meg a szabotőrt?

Dühösnek érzem magam és az a gondolat jött, hogy nekem miért nem lehet egy gyengéd, gondoskodó párom?

- Pontosan hol érzed ezt a dühöt?

A mellkasomban és a torkomban.

- Helyezd oda a figyelmedet ehhez a mellkas érzethez és gyomor érzethez és ne értelmezd, csak legyél vele, tapasztald. Van-e bármi fenyegető ezekben az energiákban?

Nincs.

- Tapasztald ezeket az érzeteket a nélkül, hogy bármin változtatni szeretnél. Ez az érzet önmagában a szabotőr?

Igen, mert az a gondolat jött, hogy  "nehogy már megint én legyek az áldozat, majd én megmutatom".

- Lásd ezeket a szavakat felbukkanni és csak figyeld őket. Pontosan hol van a szabotőr ezeken a szavakon?

Nincs sehol.

- Menj vissza a testben lévő érzethez, tapasztald csak önmagában, keresd meg benne a késztetést arra, hogy szabotálj, hol van a késztetés ebben az érzetben?

Nincs benne.

Figyeld az energiát, ez a szabotőr?

Nem.

- Most helyezd újra a figyelmedet a következő szavakra: " miért nem lehet nekem egy gyengéd, gondoskodó párom" Pásztázd egyesével a betűket, kövesd a formákat hol találod meg a tiltást, hogy nem lehet?

Nincs tiltás.

- Ezek a szavak a szabotőr? Figyeld a tested!

Nem.

- Pihenj egy kicsit a tudat terében. Nézz körbe megtalálod-e valahol a szabotőrt?

A fejemben keletkezett egy szúró érzet és hallok egy hangot is, hogy "igen, igen én vagyok a szabotőr"

- Vedd észre, hogy ezek a szavak, a hang és az érzet a fejben vannak összetépőzárazódva.

Először figyeld meg az érzetet a fejedben, ne gondolkozz róla csak tapasztald. Vedd észre, hogy ez egy energia, ami nem beszél hozzád. Fenyegető ez számodra?

Nem.

- Ez az érzés a fejedben akar tőled valamit, késztet valamire?

Nem.

- Akkor csak tapasztald. Ez az érzet te vagy, a szabotőr?

Nem, ez csak egy energia.

- Most figyeld meg a hangot, amit hallasz önmagában, ne értelmezd, csak a hanglejtésre figyelj. Ez a hang a szabotőr?

Nem.

- Lásd a szavakat felbukkanni egy zászló felirataként: "igen, igen ez én vagyok"

Figyeld meg egyesével a betűket, melyiken találod meg a szabotőrt?

Nincs egyiken sem.

- Akkor hol van?

Nem találom sehol.
- Pásztázd végig a testedet, figyeld meg mi zajlik a testedben, megtalálod-e valahol a szabotőrt?
Nem találom.

- Akkor csak pihenj a térben, a nem találásban. Tapasztald meg újra ezt a csendes nyugodt teret és tágasságot, ahol minden úgy van jól, ahogy van. Tudd, hogy ide bármikor visszatérhetsz. Vedd észre, hogy itt és most nem hiányzik neked semmi. Csak pihenj. Ha úgy gondolod nyisd ki a szemed.
A feltáró beszélgetésben erősen feljött, hogy félsz a gyengédségnek való kiszolgáltatottságtól, az elutasítástól és attól is, hogy fájdalmat okozol másoknak. Következő alkalommal ránézhetünk, hogy mi minden kapcsolódott össze benned ezekkel kapcsolatban.

Köszönöm, hogy a segítőd lehettem ebben az önvizsgálatban.