Megpróbálok úgy írni erről a csodás hétvégéről, hogy mások
is megtapasztalhassák még ugyanolyan formában, mint én.
"El tudod-e fogadni azt, amit kapsz?" - szólt a felhívás, amellyel az eseményre invitáltak.
Mivel már több elvonuláson és táborban vettem részt, ahol
mindig történt velem valami váratlan és meglepő, így most is kíváncsi voltam
magamra: vajon hogyan fogok reagálni a különböző helyzetekre, lesz-e bennem
ellenállás, milyen gondolatok fognak felbukkanni? Hogyan leszek majd magammal
egy hétvégét úgy, hogy nem kontrollálhatom a dolgokat?
Sem a helyszín, sem a résztvevők, sem a program nem volt
ismeretes.
Tarjányi Évi volt a biztos pont, mivel ő volt az egyik
szervező és a helyszínre szállító sofőr is.
Eddig is tudni véltem néhány dolgot róla, például, hogy jó
humora van, mégis meg tudott lepni az ötleteivel.
A helyszínre érkezve úrrá lett rajtam az otthonosság érzete,
" ebben a pillanatban minden rendben van" állapotba kerültem.
Csodás környezetben voltunk, ami már önmagában felért
számomra egy meditációval, ahogy nyitott szemmel körülnéztem és gyönyörködtem a
tájban.
Fejedelmi ellátásban volt részünk, néha jött a gondolat,
hogy valami gasztro túrán vagyok....
Most jön a lényeg: igen, többször megmondták, hogy mit
csináljak és azt is, hogy mivel ne foglalkozzam. Ugyanakkor semmi nem volt
kötelező.
Figyelgettem magamat, a gondolataimat, benne maradtam az
érzetekben, pl. ami azzal a gondolattal párosult, hogy "ez undorító".
Jókat mosolyogtam magamban, hogy miket is gondolok én helyzetekről,
emberekről... Még egy kis szorongást is meg tudtam figyelni...
Voltak "meglepetés" vendégek is. Az egyikükkel folytatott beszélgetés nagy jelentőséggel
bírt számomra, mert olyan felismeréseim támadtak közben, amikre addig nem
fordítottam elég figyelmet.
Nagyon jól volt felépítve a program, jól éreztem magam.
Ugyanakkor be kell valljam, hogy meg tudtam magamat lepni, mert volt egy
bevállalós rész is, amikor az jött, hogy nekem ezt most fontos megcsinálni...és
szabadságélménynek nevezném, ami megélődött bennem.
Köszönöm mindenkinek, aki velem volt, hálás vagyok az
élményekért és örülök, hogy ott lehettem.
