A GYÓGYÍTÓ FÉLTÉKENYSÉG

Ezt valószínűleg nehéz lesz olvasnod: a féltékenység nem a másik személyről, hanem mindig RÓLAD szól - a figyelmen kívül hagyott, nem értékelt, nem érzékelt és nem szeretett érzéseidről, és mindennek a legmélyén, a mások kontrollálására 

(mit csinálnak, mit szeretnének, ki szereti őket) irányuló frusztrált vágyadról, és végső soron, az Univerzum kontrollálására vonatkozó késztetésedről.   

A féltékenység a különálló Én lázadási kísérlete az őt leginkább fenyegető dolog, a feltétel nélküli szeretet ellen.

Ismerd el: valaki más kapja az összes figyelmet, a szeretetet, az elismerést, a sikert, a dicsőséget, Téged pedig kinn hagytak a hidegben, elszigetelve, elfelejtve, kudarcként - egyáltalán nem különlegesen. 

A féltékenység a másikat egyfajta riválisként, ellenségként, a saját utad fenyegetéseként kezeli. Az életet hatalmas versenynek látja, az örömöt pedig ritka portékának. És ha egyszer ezen az úton végigmész, milliónyi riválissal és az öröm milliónyi akadályával találkozol. 

A féltékenység másvalakitől vagy másvalamitől teszi függővé a békéd. Azt mondja: "Nem lehetek békében, amíg ők .... " (fejezd be a mondatot). Más kezébe adod a hatalmat Magad felett, majd haragszol rájuk, amikor elveszik ezt a hatalmat, ami nem is volt nekik!! 

A figyelmed által adtad azt nekik!

A féltékenység könnyen lecsaphat, amikor bizonytalan vagy és kétségeid vannak a saját Utadról. Hogy elkerüld a fájdalmat és azt, hogy őszinte légy saját bizonytalanságodat illetően, a fókuszod átteszed Magadról másra, elkezdesz összehasonlítgatni és mentálisan háborúzni. Azt akarod, amit ők látszólag birtokolnak. "EZ miért nem VELEM történik?" - kérdezed. Minden csak rólam szól. Rólam, rólam, rólam. Én én én én én én. Az egót az összehasonlítás és a hatalmi harcok éltetik. 

Hol és mikor kezdődhet a gyógyulás?  

Az egyetlen hely és idő, az Itt és Most. Kezdd azzal, hogy a saját erőd egyetlen forrásához fordulsz: a jelen pillanathoz.  

Éld át, amit tapasztalsz, mélyen. Érezd, ahogy a féltékenység éget, fáj, lüktet a torkodban, a mellkasodban, a gyomrodban. Érezd az erőt, ami ott van, az élet vulkanikus erejét, az erőt, amely univerzumokat teremt.  

Távolítsd el magát a "féltékenység" szót/címkét/koncepciót és érezd közvetlenül a nyers testi érzeteid anélkül, hogy megítélnéd, anélkül, hogy próbálnád "jobbá" tenni őket. Érezd az elevenséget. Lépj kapcsolatba a saját bizonytalanságoddal, kételyeiddel, az erőtlenséged érzéseivel. Érezd azt a jó öreg ismerőst - a sürgős késztetésed, hogy kontrolláld a világot onnan, ahol vagy.

Ne fordulj el! Ha elfordulsz az azonnali testi megtapasztalásaidtól, megjelenik az elkülönülés és ezáltal, a félelem. Lassíts le! Tudatosan kezdd el megvilágítani a fájó és elfeledett helyeket saját Magadban. 

Nyújts gyengédséget és kedvességet a Benned lévő elveszett gyermeknek, akire sosem figyeltek, aki mindig a szeretet és a megértés után áhítozott, aki mindig nagyon messze érezte magát az élettől és a mókától. Aki elpusztítana egy teljes Univerzumot csak hogy figyelmet kapjon. 

Érezd ennek az ártatlanságát!

Talán arról a helyről kitekintve, ahol mélyen elfogadod saját magad úgy ahogyan vagy, elkezdesz együttérzéssel viseltetni azok iránt, akiket korábban a riválisaidnak neveztél. Talán képes leszel rá, hogy megünnepeld a boldogságukat és eredményeiket. Részévé és nem bírájává válsz a jóllétüknek. Talán képes leszel tanulni az ex-ellenségeidtől vagy legalábbis inspirációt meríteni belőlük. Vagy éppen elfeledkezel róluk teljesen, elengeded, hogy ismerd a tapasztalásukat, és járni tudod a saját utad. Meglátod majd, hogy ebben az Univerzumban mindenkinek jut hely arra, hogy a saját útját járja, hogy megtalálja a saját boldogságát, hogy eljárja a saját táncát. Téged is beleértve.

Az öröm nem abból származik, hogy mások útját próbáljuk járni, és nem abból, hogy megakadályozzuk, hogy valaki a saját útját járja. És egészen biztos nem abból származik, hogy próbáljuk elvenni más boldogságát!

A féltékenység (mikor ellenállunk neki és vakon cselekszünk az ellenében) bántani fog bennünket és a körülöttünk lévőket, további konfliktust és elválasztást szülve. 

De ha egyszer elismerjük, megértjük, megöleljük és még szeretjük is, a féltékenység jó szolgálatot fog tenni, hogy kinyisd még inkább a szíved, az alázatosság nagyszerű helyére kalauzolva Téged, megszabadítva attól a szörnyű szükségtől, hogy mindenkit és mindent kontrollálj Magad körül. 

Engedd meg, hogy a féltékenység egy újabb zseniális meghívás legyen a Jelenbe! Engedd, hogy feltörje a szíved és kinyissa azt az Itt és Most-ban. 

Engedd meg, hogy megtanítson az alázatosságra és a lassúságra!

Engedd, hogy arra emlékeztessen: soha többé ne hanyagold el Magad!

Tudd, hogy soha nem vagy áldozat, csak a saját érzékelésedben!           (Jeff Foster) 

Köszönet Olajos Zsoltnak a fordításért!